A tizenhét éves Bence sokszor elképzeli, hogy zuhan. Hogy kilép ebből az egészből. Nem volna nehéz: egy ugrás a bérház tetejéről. Vajon mi tartaná őt vissza? Ha az anyja újra hozzájuk költözne? Ha az apja abbahagyná az ivást? Ha volna barátnője? Ha végre valaki szeretni tudná? Egy napon új tanárnő érkezik az iskolába, kopogó léptei felverik a folyosó csendjét. Vörös csizmát visel, feszül rajta a farmer, Bence nem tudja levenni róla a szemét. Néhány nappal később összefutnak, s a fi ú hazakíséri a tanárnőt. Ami azután történik, arról nem beszélhet senkinek. Titkolózás, cinkos kacsintások, önvád – Bence nem ura többé a tetteinek. Úgy érzi, zuhanni kezdett, és hiába kapálózik, nem nyújtja senki a kezét. A könyvet kizárólag felső osztályos gyerekeknek ajánlom.

A könyvet hetedik és nyolcadik osztályos gyermekek részére ajánlom.

Paola Zannoner főszereplője a focista Leo. Hideg és ködös reggeleken is hat óra negyvenkor kel, magára kapja a melegítőjét, belebújik az edzőcipőjébe, és végigfut az utcákon a park felé, majd a folyópartra. A suli nem érdekli, a lányokat unja, egész élete a délutáni fociedzések körül forog. Egy nap játékosmegfigyelő érkezik a meccsre. Leo úgy érzi, eljött a nagy lehetőség, hogy komoly csapathoz igazoljon. Ez a nap azonban egészen mást tartogat a fiú számára, olyan fordulatot, amely végül elhozza a barátok elismerését, a sportsikert és a szerelmet, ám a tolószékes ifjú borítóképére tekintve megértjük, milyen tragikus kerülőúton.